Kis koromban sokat sétáltunk a családommal. hegyeken és erdőkön mentünk keresztül. Hallgattuk a szarvasbőgést, szedret ettünk út közben, aztán mikor a másik falu határához értünk átváltottunk a cseresznyére.
Persze kiskoromban sokkal hisztisebbek voltunk a testvéreimmel és egy idő után már csak a célra tudtunk gondolni. Nem csak azért mert akkor abba marad a séta, de azt hiszem nagy szerepet játszott az is, hogy a célállomás egy fagyizó volt.
Nagyon finom fagyit adtak és adnak a mai napig ott. Igazi fagyit!
Anyukámmal amikor csak tehetjük és jó idő van, fagyizunk. De egyre kevesebb olyan helyet találunk ahol még finom, igazi fagyit kapni. Mára, mint ahogy mindent, ezt is teletömik mindenféle egészségtelen cuccal, színezékkel és vízből készül. Legutóbb azon rövidke eperszezon alatt ami az esőzések miatt volt, mi készítettünk magunknak fagyit. Nem emlékszem már, hogy volt pontosan, de itt van pár fagylalt recept ami nem csak egészséges de finomabb is.
